Láttalak tegnap a címlapon, olyan büszkén magyaráztad,  
Hogy becsület a záloga a megbízhatóságnak.  
Hogy megtaláltad magad és nem szégyelled a múltad,  
Töretlenül haladsz az úton, ahogy másoktól tanultad.  
  
Te mutattál utat Mohácsnál a török seregeknek,  
A Gestapónak te írtál ezer névtelen levelet.  
Hosszú listát körmöltél, mikor az oroszok bejöttek,  
Hóhérkézre adtad Pesten a kölyök felkelőket.  
  
Te fújtál riadót, mikor a Fertő-tóban úsztam,  
Küldted rám a kutyákat, mikor a drótok alatt kúsztam.  
Te zsaroltad meg a fiút, köpje be az apját-anyját,  
Te voltál a szomszéd, mikor a bujdosót elkapták.  
  
A kulcslyukon át lestél, amikor a szamizdatot nyomták,  
Ott mentél a nyomukban, mikor a röplapokat hordták.  
Te vitted fel a zsarukat a Galamb utcába,  
Hatvannyolcban tankkal vonultál be Csehszlovákiába.  
  
Te zúztad szét a Kexet, űzted el a Syriust,  
Te tiltottad be a Tortát, és a Moszkva tér bluest.  
Pépesre verettél és lefújattál egy koncert után Tatán.  
A képembe röhögtél: Most hol a főelvtárs apám?  
  
Önként nyaltad fényesre a rendőrök csizmáját,  
S már időben megtudtad a változás óráját.  
Most is itt vagy velünk, és tudod, ki mit tesz, mit akar,  
Nemzetközi voltál, de ma te vagy a legmélyebb magyar.  
  
Úr is voltál, elvtárs is, lapulsz, de tudom, hogy itt vagy,  
Mindent látsz és mindent felírsz, a véred békén nem hagy.  
Valakinek most is kellesz, valaki majd felhasznál,  
A dzsungelben, a vadállatok között folyton ott jár a sakál.  
  
Hallom, ahogy sompolyogsz mögöttem,  
Mint egy kamaton hízott lusta kandúr.  
Fényes pofádon lecsorog a zsír,  
Tolvaj vagy, nem rabló vagy pandúr.  
Csóválod a farkad, ha szembe jön a kopó,  
Állsz a tömegben, tapsolsz is, ha kell.  
A hegedűs vagy? Vagy a gitáros?  
Elkaplak egyszer, hidd csak el!  
  
És ennyi év után is eljön majd az óra,  
És mind a hét neved felkerül az ajtóra.  
Hiába bújsz az ágy alá, vagy a metrón a klotyóba,  
És én lenyomom a kilincset, megáll a falióra.  
Elfogy a hét életed, és odapiszkolsz a padlóra,  
De én nem ütlek meg, nekem az is elég,  
Ha mindenki megtudja, ki voltál és ki vagy még.  
Élj a Dombon tovább, dagadt Júdás, lompos hülye,  
Bennem nem él a bosszú, csak a rock and roll dühe.  
  
Láttam a múltkor a tévében, hogy a magyarok vertek egy romát,  
Aztán pár héttel később egy másikban a romák egy magyar tanárt.  
Európa ránk vár és figyel, és én tudom, te szítod a lángot,  
Nem oltja el senki, pedig lassan elborítja az országot.  
Elborítja az országot… Elborítja az országot…  
  
Túlélő trallalla... Túlélő trallalla...