Mikor az Isten aluszik,  
Mikor a pap is hazudik,  
Mikor választani indulsz,  
Mikor apád ellen fordulsz,  
Mikor ellenem vétkezel,  
Mikor majd rám emlékezel.  
  
Mikor halált visz a golyó,  
Mikor mérget hány a folyó,  
Mikor éhen hal egy szegény,  
Mikor ölni megy a legény,  
Mikor temetik a zenét,  
Mikor torkig ér a szemét.  
  
Szóljon a harang, mikor a Múlt visszatér.  
Szóljon a harang, mikor a bosszú enni kér.  
Szóljon a harang, mikor erdő-mező sír.  
Szóljon a harang, mikor tátong már a sír.  
Szóljon a harang, mikor a gazdag adni fog.  
Szóljon a harang, mikor a gyilkos térdre rogy.  
Szóljon a harang, mikor elszorul a szív.  
Szóljon a harang, mikor a harag harcba hív.  
  
Mikor Szent Kristóf napja jön,  
Mikor a tavasz beköszön,  
Mikor csavargók nevetnek,  
Mikor szeretők ölelnek,  
Mikor el kell mennem tőled,  
Mikor majd télen visszatérek.  
  
Mikor kiszárad majd a szám,  
Mikor nem másra vársz, csak rám,  
Mikor a vesztes megbocsát,  
Mikor a hitetlen mond imát,  
Mikor bort töltök magamnak,  
Mikor nekikezdek az utolsó dalnak.  
  
Szóljon a harang, mikor esőt hoz a szél.  
Szóljon a harang, mikor víz folyik, nem vér.  
Szóljon a harang, mikor véget ér a gyász.  
Szóljon a harang, mikor kezdődik a nász.  
Szóljon a harang, mikor a kisgyermek totyog.  
Szóljon a harang, mikor nagyapja mosolyog.  
Szóljon a harang, mikor a költő születik.  
Szóljon a harang, mikor az angyalok elviszik.  
  
Szóljon a harang… Szóljon a harang…  
Szóljon a harang… Szóljon a harang…  
Szóljon a harang… Szóljon a harang…