Teljes fényben állok  
Minden szem láthat  
A mikrofonnál, mint egy szentkép elött  
Nekilátok a szokásos dolgoknak  
Nem-nem, ó úgy, mint a lőrés mögött  
Nem tetszem a mikrofon lelkének  
És mindenki unja már a hangomat  
De hogyha nem szívemből zenélek  
Felhangosítja a hazugságomat  
A rivaldafény a bordáimba hasít  
A hőségben a lámpa megvakít  
Arcomról patakzik a víz,  
\- Szakad  
  
A bestiának éles a hallása  
A hamis hangot rögtön felismeri  
Köp arra, ha nem vagyok formában  
Nekem mindig tisztán kell énekelnem  
Ó ma különösen berekedtem  
De mégsem változtatok hangnemet  
Mert ha a lelkemet eltakarom  
A görbéből sosem lesz egyenes  
A rivaldafény a bordáimba hasít  
A hőségben a lámpa megvakít  
Arcomról patakzik a víz,  
\- Szakad  
  
Hajlékony kígyó a mikrofonom  
Mint egy kobra köröz a fejével  
Rögtön megmar, amikor megfogom  
Míg meg nem halok, énekelnem kell  
Fullánkod láttam, kígyó vagy, tudom  
De mintha megbűvölt volna egészen  
Nem énekelek, én is bűvölöm a kígyót:  
"Ne mozdulj, mozdulni se merészelj!"  
A rivaldafény a bordáimba hasít  
A hőségben a lámpa megvakít  
Arcomról patakzik a víz,  
\- Szakad  
  
Olyan falánk, mint egy madárfióka  
A hangokat a szájból kirángatja  
Félek, hogy golyót küld a homlokomba  
Kezemet a gitárral behálózza  
Dallamaim csak egyszerű skálák  
De ha eltérek az őszinte hangtól  
Fájón arcomba vágja korbácsát  
És kőszoborként áll a mikrofon  
A rivaldafény a bordáimba hasít  
A hőségben a lámpa megvakít  
Arcomról patakzik a víz,  
\- Szakad