A Majom a banánt évek óta unta  
És át akart állni ő is a kókuszra.  
Szegénynek még nem volt diótörője,  
Lepottyant a gyümölcs, a Borz fejét betörte.  
Másnap a Farkasra esett másik dió.  
Szörnyethalt ott nyomban. Lett nagy ribillió.  
Megrémült a Majom, reszket keze-lába,  
Elbújt volna gyorsan, a kígyó meglátta.  
  
A Majom jól célzott, használta a fókuszt.  
Végzett a tanúval. Eldobta a kókuszt,  
Lemászott a fáról, a két lábára állt  
És zsebre vágott kézzel elsétált.  
  
Hogy az erdőn kívül megóvja a bőrét,  
Levágatta farkát, s vele minden szőrét.  
Mikor legközelebb arrafelé járt,  
Bátran szorongatta markában pisztolyát.  
  
Megmondtam, hogy egyszer  
Én leszek az ember!  
  
Ember leszek én!