Az apám cukrász volt, igen, és ő mondta;  
Az élet szép lesz, a világ egy torta.  
Egy kopasz bácsi ígérte, az ország egy szelet  
És majd tortát eszik minden magyar gyerek.  
  
A fater pontos volt, nem hagyott ki napot,  
Úgy verte anyámat, mint a tejszínhabot,  
Az egészet mindig a kulcslyukon át néztem,  
A konyhába mentem és süteményt kértem.  
  
Verem, verem, verem  
Majd beleszakadok,  
Nem bántok én senkit,  
Csak verem a habot.  
  
Nemsokára leszek épp 36 éves,  
Születésnapomra újra tortát kérek,  
Legyenek ám rajta kis csokikatonák,  
Marcipán űrhajós, krémvárak, rakéták.  
  
Belülről kirágnám, mint a fát a féreg,  
Nem látta meg senki, így hát nem is félek.  
Mi leszünk csak hatan 36 lánnyal,  
36 gyertya 36 lánggal.