Egyszer lenn a téren  
Elkaptak a nagyok,  
Szépen belémverték,  
Hogy én ki is vagyok.  
Kaptam két nagy pofont,  
És gyorsan soroltam,  
Hogy én ki is vagyok,  
Egybõl megtanultam.  
  
HÉ, TE ! - BUNKÓ VAGYOK !  
HÉ, TE ! - TAHÓ VAGYOK !  
HÉ, TE ! - ÖKÖR VAGYOK !  
RÖHÖGTEK A NAGYOK.  
  
Nem volt nekem bátyám,  
Aki megvédhetett,  
Így kellett kihúznom  
Két vagy három telet.  
Aztán nagyobb lettem,  
Jöttek a kisebebk,  
Visszaadtam nekik,  
Amit énrám vertek.  
  
HÉ, TE ! - BUNKÓ VAGYOK !  
HÉ, TE ! - TAHÓ VAGYOK !  
HÉ, TE ! - ÖKÖR VAGYOK !  
RÖHÖGTEK A NAGYOK.  
  
Úgy húsz körül jártam,  
Mikor észrevettem,  
Annyi körülöttem  
A túl okos ember.  
Jóba lennék velük,  
De lenéznek engem,  
Hamar megértettem,  
Mit is kell hát tennem.  
  
BUNKÓ VAGYOK - IGEN.  
TAHÓ VAGYOK.  
TAPLÓ VAGYOK - RÖHÖGÖK JÓ NAGYOT.