Vad szerelmem egyszer lovagolni indult,  
Vágtatott egész nap s az ördögtől pénz koldult,  
Az ördög volt a bölcsebb: Bándd meg minden bűnöd!  
S visszakérte tőle a pénzt, amit elköltött.  
  
Vad szerelmem lován a tengerpartra ért,  
Dús hajában tűzte a kagylók drága gyöngyét.  
Karácsonyig vágtat, megpihen egy farmon,  
Továbbment Japánba, hogy ott se maradjon.  
  
Vágtatott egész nap, nem találta helyét,  
Majd megállt egy este s lehajtotta fejét.  
  
Vad szerelmem őrült, madárhangon jajgat,  
Nyávog (Úgy nyög), mint egy macska, ha akarja, hogy halljad.  
  
Az emberek a földet tönkre tudták tenni,  
Kérte, hogy szabadon engedjék elmenni.  
Vad szerelmem egyszer lovagolt egy órát,  
Megállt, pihent egyet s vágtat az időn át.