Hát eljöttem utoljára, hogy előadjam számomat !  
De üljünk asztalhoz előtte !  
Fáradtak és szomorúak vagyunk, mégis nyugodtan  
és mosolyogva beszélgessünk !  
Mi történt veled ?  
Mi történt veletek mostanában !  
  
Tegyük le fegyvereinket !  
Védtelenségünk legyen büszkeségünk !  
Régi lovagok esküje, hol vagy ?  
Ez már nem a hősök kora, sem a bolondoké !  
  
Nézzünk egymásra ! Ne hajtsuk le fejünket !  
Ilyenek vagyunk, látod. Nem is olyan szörnyű.  
Mi nemcsak szavakból értünk,  
És elmondhatjuk : NEM MI VÁLASZTOTTUNK ROSSZUL !  
  
Negyven évig nem tudtam, ki vagyok én ?  
De minden eljön a maga idején,  
Nem vagyok zászló a mások ünnepén,  
Szelep vagyok az ország fenekén.